[et_pb_section admin_label=”section”]
[et_pb_row admin_label=”row”]
[et_pb_column type=”4_4″]
[et_pb_text admin_label=”Text”]
A házasság, vagyis két fiatal lélek egyesülése Isten előtt, a civilizáció egyik legrégebbi találmánya, és nemcsak életünk boldogságát alapozza meg, hanem a társadalmi rend fenntartása miatt is fontos. Az egybekelés szimbólumának ünneplése tehát nem változott az idők folyamán. Vannak olyan esküvői szokások, amelyek mindmáig élnek a köztudatban, míg néhány elkopott vagy kissé átalakult. A döntés, azaz az eljegyzés pillanatától a nászút végéig számtalan hagyományra épülő rítust említhetnénk. Ezekből szemezgetünk néhányat, középpontban magával az esküvővel.
Esküvői szokások általánosságban – Az esküvő időpontja, időtartama
Dédanyáink és dédapáink idejében a lakodalom időpontjának megvolt a maga helye az év többi (nagyrészt a gazdasági munkák által meghatározott idejű) ünnepe mellett. A hagyomány szerint két időszakban lehetett házasodni, farsangkor és kisfarsang (Szent Mihály napja, szeptember 29. és Katalin nap, november 25. között) idején.
Mára már inkább az időjárás és a munkahelyi szabadságok határozzák meg az esküvő dátumát: erre leginkább a nyári időszak az alkalmas, amikor kevés az esély, hogy az eső elmossa a gyönyörű menyasszonyi ruhát, de nem kell meleg holmival álcázni a meseszép fehér viseletet.
Míg régebben megadták ennek az ennek a korszakalkotó eseménynek a módját, és a lagzi három napig is eltartott, manapság – néhány, a hagyományokat jobban őrző vidéki közösség kivételével – már az a cél, hogy egy nap alatt le tudjon zajlani minden (polgári és templomi szertartás, lakodalom).
Esküvői szokások a polgári esküvőn
Bár napjainkban az egyházi esküvő választható, korábban igazából az szentesítette az egybekelést. A polgári beiktatás hazánkban 1894. óta kötelező. Annak ellenére, hogy elsősorban adminisztrációs jelentősége van, a szertartás viszonylag száraz forgatókönyve itt is teret ad arra, hogy az eggyé válás örömét szép hagyományokkal ünnepeljük. A bevonulást és az anyakönyvvezető köszöntését követően általában kétféle szokás közül lehet választani:
Gyertyagyújtás
A menyasszony és vőlegény kap egy-egy szál gyertyát, mellyel közösen meggyújtanak egy harmadikat. A kétféle gyertyára jeleket is lehet vésetni: nevet/monogramot, dátumot vagy akár mintákat, melyek a harmadik gyertyán az egybefonódás jeleként összekapcsolódnak.
Homoköntés
Valamivel kevésbé elterjedt szokás a homoköntés, melynek során a pár tagjai kapnak egy üveget. Az üvegekben eltérő típusú (és akár színű) homok van, ezeket vegyítik össze egy harmadik üvegbe.
Mindkét szertartás nagyon látványos tud lenni, ám azt, hogy melyiket választjuk, az ízlésünk mellett más, praktikus tényezők is befolyásolhatják: a helyszín szabályai (szabad-e tüzet gyújtani) vagy akár az időjárás – szabadtéri esküvő esetén ugyanis a szeles idő mind a gyertyagyújtásnál, mind a homoköntésnél okozhat nehézségeket, amennyiben nem tervezzük meg ezt is gondosan.
Menyasszonyi ruha próbára bejelentkezés a Júlia Esküvői ruhaszalonban:
[/et_pb_text]
[/et_pb_column]
[/et_pb_row]
[/et_pb_section]